EMLÉKEZÉS

"Van aki úgy tesz, mintha boldog lenne, de a lelke közben sír,Van aki úgy csinál mintha minden rendben menne, de a szíve segítséget kér.
Van aki zárkózottnak mutatja magát, közben csak egy kis szeretet az egyetlen vágya,
Van aki úgy csinál mintha körülvenné rengeteg barát, és mégis a magány az egyetlen társa.
Van akiről azt hiszed hogy, erős és kibír bármit, miközben ő csak szedegeti szíve darabjait. .."

Amikor az ember képzeletében egy szeretett lény vonásait igyekszik
fölidézni, a múlt annyi emléke merül fel, hogy ezeken az emlékeken, mint
könnyön át, csak homályosan látja őket.

 Mindannyian keresünk valakit. Azt a különleges embert, aki mindazt nyújtja majd számunkra, ami hiányzik az életünkből. Valaki, aki társaságot,  támogatást vagy biztonságot ajánlhat. És néha, ha elég erősen keresünk, találunk valakit, aki mindhármat tudja nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit. És ha nem találjuk meg, csak imádkozhatunk, hogy Ő talál meg minket"

  Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is, én is. Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra. De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást.

    Csak egy vándor voltál
A szerelem országútján
Néha-néha vettek fel
De az igazi nem jött el.
Mégis mindig vártad
Tiéd lesz a kincs
És most úgy érzed
Gazdag vagy, pedig semmid nincs